Megint egy nagy kihagyás. Felborult az egyensúly / “a balance” az életünkben és kevés idő jut azon dolgokra, amiket igazán szeretünk csinálni mint: olvasás, blogírás, mozizás, stb. Örülünk ha a szükséges dolgok beleférnek a mindennapokba. Minden perc amit Lisától távol kell eltölteni az a nehéz döntés része, hiszen napi 3-4 óránál többet nem vagyunk együtt - kivéve hétvége - ami nagyon kevés, és ilyenkor inkább egymás közelségét élvezzük. Szívszorító, ahogy mondja, hogy MAMA, PAPA, BABA, néha egymás után, mintha azt akarná hangsúlyozni, hogy legyünk együtt. Amikor értem kiabál, hogy menjek oda, akkor a MAMA helyett MAMAMA lesz, ez a könyörgős verzió. Imádnivaló. Rettentő módon belehúzott a mozgásbeli lemaradások behozatalába. Rohanva kúszik, minden mellett fel akar állni, önállóan feltérdel és néha már fel is áll és kedvence, ha állva játszhat. Hihetetlen stabilan áll már, kézen fogva már pakolja alábait egymás után. Nagyon szeretne menni, az látszik rajta. Nincs egy perce sem, Ő is nagyon elfoglalt, csak győzzük követni.
Rózsika nénivel van hétköznap nap közben, szerencsére összenőttek és nagyon jól kijönnek egymással. Nem is tudom mi lenne, ha nem Rózsika néni lenne velünk. Nagyon sokat besegít a háztartásba a mellett, hogy Lisával napközben elvan, ez hatalmas segítség nekem, mert így ha hazajövök a munkahelyről, akkor csak Lisásnom kell, ami felüdülés nekem. Tényleg isteni dolgunk van. Meg kell ezt becsülnünk.
Nehány képet felteszek az utóbbi időkből:




