Emma & Lisa Janeck

Emma, Emmaline, Emike, Cicibusz, Husika, Húsgombóc, Hörcsög ma fél éve hogy megszületett. Olyan mintha ma lett volna, de olyan mintha mindig közöttünk lett volna. Csillagvirágszál, szívünk másik csücske, legszebb adományunk. Imádjuk minden percét. Olyan könnyedén megy vele minden, olyan szép minden perc vele.

Lisa annyira imádja, hogy már önmagában ez hatalmas boldogság nekünk, hiszen ezt nem élhettük volna meg ha Emma nincs közöttünk. Bölcsibe is róla mesél, szomorú, ha nem viszem amikor érte megyek. Sír ha nem együtt vannak, minden percét vele töltené, mégha még igazán játszani nem tud vele. De azért sokat van körülötte, simogatja, fogja a kezét, ölelgeti, mesét olvas neki és ezért Emma is nagyon hálás. Emma is alig várja, hogy Lisa hazajöjjön a bölcsiből, újjongva höhhöhöh-get, ha meglátja és repked a kis kezeivel, hogy érzékeltesse, hogy megjött a várva várt tesó. Lisa a legjobb bébiszitter - ami persze nem azt jelenti, hogy rá bizzuk Emmát, hanem csak egy két percig együtt maradnak, amig valamit elintézek a konyhában - de olyankor csak lopakodva az ajtó mögül figyelem Őket hogyan társalognak és bohóckodnak egymással. Ennivalók.

Néhány száraz adat a csöppségről:

• 7700 gramm, hosszáról nincs infónk, de azt tudjuk, hogy a 68-as ruhák már nagyon kellenek, mert a 62-esek már túl kicsik.
• mozgása ügyes, csak hason hajlandó lenni, ahogy hátra rakom, azonnal megfordul. Hátra felé tolat. Pörög körbe körbe, popóját emelgeti, de még a mászásnak, kúszásnak nincs jele
• van két kis foga, alul, középen
• a pihenőben már nem szeret lenni, szeretne ülni, hogy mindent lásson, de azt még korainak tekintjük, így nem engedjük neki nagyon
• hozzátáplálást elkezdtük. Kóstoltunk almát, ami fújjj, babánt, ami nyami és tejpépet, ami megintcsak nyami (ezt nagyon nem kap, csak kipróbáltuk, hogy jó lehet-e arra az idősazkra, amikor Én véletlenül nem vagyok itthon, de megéhezne, hiszen lefejt tejet cumisüvegből nem fogad el)
• egyénisége, akarata erőteljesen formálódik. Ha valami nem tetszik annak könnyen hangot ad, erőszakosan el tudjuk venni Lisa játékát is és kiabálni, toporzékolni is nagyon tud. Csíp, de rettenetesen.

Hétvégén lesz tortája a kis Emmának, majd jól megmutatjuk azt is. Talán Lisa az, aki a legjobban várja a tortát, hiszen tudja, hogy Ő eheti ezt meg, Emma még nem.

Meglepetésszerűen megérkeztek Emma alsó két fogai. Alapvetően nem vettünk észre különösebb kilengést a hangulatában, csupán néha egy kicsit idegesebben kapott a dolgokért és gyömöszölte a szájába, és a székletének színe változott még meg - kissé zöldesre - de nem is gondoltunk arra, hogy ez most azért van mert már nő a foga. Két pici kis fehér pötty kidugta a szemecskéjét a lenti fogínyen. Annyira megörült a család ennek, hogy mindenki gyömöszölte be a kezét az Emma szájába, hogy észlelhesse az új jövevényeket. Ezek szerint hamarosan megérett a hozzátáplálásra, mert van már 2 kis fogacskája. Éljen, éljen, éljen!

Ööö … a kutyával a legjobb … ölelkezni

A Manó kicsit megijedt, még az újját is a szájában felejtette.

Halló, halló … vagy nem is. Inkább doktornéniset játszom. (Már felvette a munkát, vizsgálnia kell a Lisát)

Farsangi bálra készülök, jó lesz ez a bohócjelmez?

Mostanában kezd rendszeressé válni, hogy folyton civakodunk Lisával. Ez engem nagyon zavar és hatalmas a lelkiismeretfurdalásom. Mindig kérdem magamtól, hogy miért lehet ez? Nekem alacsony a tűrőképességem vagy egyszerűen ennyire neveletlen a kis csaj?

Csak 2 példa, de ilyenből van több tucat:

1. Látom, hogy csípi Emma kezét, már nem szólok rá. Majd beleharapdál (óvatosan azért), amikor Emma már felsír. Ekkor rászólok, hogy fejezze be. Erre Ő elkezdi püfölni. Na ilyenkor elszakad a húr és csak üvöltök. Semmilyen intőszó nem segít. Mondhatom nyugodtan, magyarázóan, bárhogy … zsarolhatom a kedvenceivel, hogy nincs édesség vagy menjen a szobájába és gondolkozzon el mit tett. Csak kinevet.
2. Vagy öltözni kell és menni kell valahová. Megkérem, hogy jöjjön ide, öltözzön. Erre elszalad. Majd nem engedi hogy öltöztessem, amivel semmi gond nincs, de maga sem öltözik, hanem inkább vetkezik és keresi a kifogásokat, hogy mit miért nem akar felvenni. Mindig a másik kell, amit Én beajánlok. Ha ilyenkor időre megyünk valahová, akkor már az idegeim totálisan ki vannak készülve. Nem tudom kezelni a helyzetet. Csak civakodni tudok vele, mert ilyenkor már Emma teljes bundába be van öltöztetve és üvölt kint az ajtó előtt és mi meg bent nem haladunk.

Ezek a megnyilvánulások teljesen a dackorszakra írhatóak, mert imádja az Emmát és egyébként meg nagyon önálló és tud öltözni már egyedül. Azt hiszem inkább magamat kell edzenem ezekhez a dolgokhoz sokkal jobban és halkan csendesen 1000x hangsúlyozva megmagyaráznom azt, hogy mit tesz rosszul. De ehhez tényleg kell idegrendszer … tréningelem magam, ígérem.

Az idei Szilveszter a maga bensőséges családias hangulatával nagyon jóra sikeredett. Itt volt Oma, Opa és Dóriék (Tomi és Ábival). Csendesen, gyerekesen, szoptatósan telt az éjszaka, de ennek most így kell lennie. Nem is hiányzott egy cseppet sem a party, hogy őszinte legyek.

Volt szerpentin, csukja, síp.

Volt Újévi tortázás epermisuval. (Isteni volt Doriszkám. Lisa szülinapjára is ezt rendelte :))

Volt nevetgélős ugrálós Kinectezés.

Lámpásokat is eregettünk petárdázás helyett, ami szerintem sokkal szebb és érdekesebb.

És a nagyszülők is élvezhették a gyerekek társaságát.

Ettünk sokat és finomakat, ittunk is egy kis pezsgőt, hogy a gyerekek jobban aludjanak, de 2-kor már mi is az ágyban voltunk. Reggel meg egy nagyon finom reggeli várt ránk a la Tomi módra. Isteni volt. Köszi Tomi!

BOLDOG ÚJÉVET!

… mindjárt fél éves a kis hörcsög. Imádjuk mindannyian. Lisa néha annyira, hogy szinte megfojtja az ölelgetésben. De strapabíró, szerencsére. Igazi gyúrmázható baba, lehet vele dobálózni, csiklandozni, lábánál fogva lógatni, pörgetni forgatni. Már mindent bír, mert a fejét ügyesen tartja és így nem kell félnünk semmitől. Sokkal lazábban kezeljük, sokkal több mindent megteszünk vele, mint Lisával anno. Akkor szerettük volna, de féltünk. Most Emma mindent megkap ilyen tekintetbe. Élvezi is.

Isteni jó gyerek. Eszik, játszik és egyre kevesebbet alszik, de elvan, ha van társaság körülötte. Igazi csibész. Énekel, vihog, kacarászik, sikoltozik. Igy is ébred minden reggel. Igaz reggel 6 körül, aminek nagyon nem örülünk, de megadja a lendületet a napnak Nincs idő lazsálásra. Átálltunk a 4 alvásról 3-ra, és így végre időben le lehet tenni este. (9 körül - előtte már szenvedősek voltak az esték)

Játék: mindent fog, egyik kézből másikba tesz, megízleli, rázza, csörgeti. Egy recsegős zacsival órákig elvan.

Evés: igény szerint, de 3-4 órás közökkel.

Mozgás: pörög, forog, helyet változtat. leteszem háton és kimegyek a szobából egy kávét főzni és mire visszajövök, már a szönyegről lejött és hason van, teljesen más helyzetben és rágja a szőnyeg szélét. Már nem lehet a kanapén hagyni egyedül egy percre sem.

Súly: 7100 gramm.

Advent kellős közepén kérdezi tőlem.

- Mama, mit ünnneplünk Karácsonykor?

- (Gyors válasz) Jézuska születésnapját.

- És hány éves Jézuska?

- Jézuska meghalt már. (nem érti még mi az, hogy meghalt - szerencsére)

Karácsony napján folytatódik a sztory, miközben a templomba készülődünk.

- Mama, miért megyünk templomba?

- Hogy megünnepeljük Jézuska születésnapját.

- De mama, hány éves? Hány gyertya lesz a tortáján?

- Lisa, Jézuska meghalt. Nem lesz tortája.

- De mama, elfújhatom a gyertyáit?

- Kicsim, nem lesz gyertyája.

- De úgy-e kaphatok egy falatot a tortájából?

- Erre már Én nevetve: Ha ad belőle, akkor persze, hogy kaphatsz.

- És elénekelhetem a “Boldog, Boldog, Boldog Születésnapot?”

Ekkor már csurogtak a könnyeink és mondtuk, hogy igen, ha a kántor bácsi megengedi.

A templomban folytatódott a kérdezősködés.

- Mama, hol van Jézuska?

Mutatok a falra, ahol egy keresztre fel van feszítve Jézus, derekán egy ronggyal - egyébként meztelen.

- Mama, miért van bugyiban?

A templomban nem válaszoltam, csak leállítottam, hogy most már legyen elég, mert hangosak vagyunk. De szerintem millió kérdést folytottam el benne, amire ma már kíváncsi lennék.

Idén is mint minden évben megsütjük Karácsony előtt a mézeskalácsokat. Idén nálunk volt a helyszín. Itt volt Dóri, Veronikáék, Orsiék és csatlakoztak Pistiék mint újonc mézeskalácssütők. Sajnos Lisa köhögött így Ábel és Tomi lemaradt az eseményről, de jó döntés volt részükről így utólag, mert Lisa elég kemény betegséget húzott le utána.

A csajok nagyon élvezték a mézeskalácssütést. Beöltöztek és gyúrtak, nyújtottak, díszítettek. Nagyon édesek voltak. Csak úgy készült a mézeskalácstömeg. De a legprofibbak hagyjuk meg, hogy az újonccok voltak. Gyönyörű rénszarvast és gyertyát alkottak mézeskalácsból.

A hangulat nagyon jó volt, kár lett volna kihagyni az ideit is, még ha estére ilyenkor hullává változom.