Category Archives: Lisa

Távol

Már jó ideje nem írtam a blogra, pedig téma az lenne dögivel. A nyár is tele volt programokkal, az ősz hasonlóképpen és így is csapkodnak a hullámok a fejünk fölött. Ilyen ez amikor az ember sokmindent szeretne, de sajnos le kell mondani sok olyan tevékenységről, amit imád, szeret de sajnos nem marad rá idő. A blogolás is ilyen lett. Azért nem temetem el ezt a tevékenységet, megpróbálom felgyűrni a karomon az inget és ismét nekifogni ennek a hobbimnak.

Éjszakai bölcsiben alvás

Tegnap este az Andi bentalvós bulit szervezett a gyerekeknek. Lisa nagyon lelkes volt, alig várta, hogy eljöjjön a nagy nap. Beköltözött párnával, paplannal, pizsivel és zseblámpával a bölcsibe egy éjszaka erejéig. Volt pizzasütés, éjszakai csillagnézés, medencézés, diavetítés. Nagyon élvezték a gyerekek, még este 10-kor nem aludtak. Nekünk hiányzott a kis Lisa, de kihasználtuk a lehetőséget és bevadultunk az estébe. Emmát Rózsika nénire bíztuk, mi pedig a belvárosban a Di Vino-ban és az Ötkert-ben töltöttük az esténket. Olyan érzésünk volt, mintha egy külföldi országban lennénk nyaraláson. Olyan régen történt velünk ilyen, hogy közben Budapest Bazilika környékét felújították és egy új városrész jött létre, ami istenien néz ki. Hajrá Budapest!

Fogászat

Tudni kell, hogy Lisa nagyon fél a fogorvostól, vagy inkább úgy pontosabb, hogy fél minden orvostól. Az ovi megkezdésének egyik feltétele, hogy fogorvoshoz kell vinni a gyereket és papirral ezt igazolni kell. Amikor a szülőink ezt mondták, Lisa ki is jelentettem hogy mondjam meg az ovonéninek, hogy Ő aztán nem megy fogorvoshoz. Sokat rágódtam azon, hogy hogyan kellene mégis ezt elintézni. Orsi javasolt egy kedves fiatal fogorvost, végül oda bejelentkeztünk. Addig egy szóval sem említettem a témát, amíg a kapu elé nem értünk és ott azt mondtam neki, hogy: “Meglátogatunk egy Noémi nevű nénit, akinek van egy szép kutyája és mellesleg bekukkant a szádba és megnézi, hogy a fognyűvő manócskák bebújtak-e a fogaidba.” Azonnal vágta a témát, hogy fogorvoshoz jöttünk, de nem ellenkezett. Fél órát voltunk bent a dokinéninél, igaz sokat könyörögtünk neki, hogy kinyitsa a száját, de végül sikerült megvizsgálnia. Hercegnős Bátorságkártyát állítottak ki tettéért, aminek nagyon örült. Kiderült ugyanakkor, hogy azért van akkora rés a két első metszőfoga között, mert az ajakfék hozzá van nőve az ínyéhez, és az folyton rángatja felfele a csontokat. Ezért egy kis szájsebészeti beavatkozással fel kell ezt metszeni. Na ez lesz majd a kihívás. Ettől még Én is félek. :(

Emma 1 éves

Szélsebesen telt el ez az egy év. Már a pici is 1 éves. Megállítanám az időt, de nem megy. Minden pillanat élvezetes, minden pillanat értékes.

Sokminden elmondható a mi kis Csöpke babánkról. Próbálom összeszedni gondolataimat, és annyi meg annyi dolog van, amit leírnék. Először is egy mászóbajnok. Mindennek a tetejére csimpaszkodik, mindent megmászik. Ha egy pillanatra magára hagyjuk, akkor biztosan az asztal tetején találjuk, vagy a kanapé karimáján, vagy a gyerekszobában a polcon. Még nagyobb esése nem volt, de mindig benne van a pakliba. Ilyenkor poharakra vadászik, hogy jól szétkenje vagy beöntögesse a poharak tartalmát az ágy mögé vagy az asztal lyukaiba vagy csak úgy a földre. Résen kell lenni. Aztán enni csak egyedül szeret. Ennek eredményeként minden maszatos nálunk. Szétkeni a kaját az asztalon, majd felnyalja azt, aztán befesti mégegyszer, majd belemarkol és tömi az arcába, és a végén a kezeit a hajában tisztítja. Minden evés után kijárna egy fürdés. Egyedül ácsorog, már két három lépés megtörténik, hogy egydül is sikerül, de alapvetően a mászást preferálja. Persze ha van felnőtt kéz a környéken, akkor azt is szívesen megragadja és azonnal sétára hívja. Cipőt, zoknit nem szereti, azonnal letépi magáról, de bármilyen kavicsos helyen mezitláb végigmegy. Kedvenc állata a kutya. Ha felébred első szava: vau-vau. Ezt már 2 hónapja nyomja. Mindenütt meghallja a kutya ugatást és azonnal barátságokat sző ismeretlen kutyákkal. Neki az a legjobb program, ha végigjárjuk a szomszét portákat és a kutyákat nézegetheti. Zsömi persze a kedvenc. Őt eteti a kezéből, gyömöszkéli és mindenét megvizsgálja. Ha Zsömi körülötte van, akkor szent a béke. Alapszókincse megvan: mama, papa, baba megy. Igaz, hogy tudatosan nem használja, de sokat mondogatja. Lisa nevét is néha kiejti, de még nem 100%-os az eredmény. Tapsol, csettint a szájával, bunorékokat fúj, köpköd. Ezeket a Lisától tanulja. Ugyanúgy nevet mint Lisa. Ha kedden rázendítenek, akkor ropog alattunk a padló. Megzabálom ilyenkor mindkettőt. Már szövetkeznek, “összekacsintanak”, nevetgélnek együtt, sőt játszanak is akár 10 percet. Már előfordult, hogy kiküldtek a szobából, hogy csak Ők akarnak együtt lenni. Imádják egymást. Lisa minden nap szétpuszilgatja reggelente a lábacskáit és hangsúlyozza, hogy Emmának van a legaranyosabb lába és Ő mennyire imádja. Emma pedig olyanokat visongat, amikor Lisát hazahozom a bölcsiből, hogy csak töredeznek az ablakok.

Összeköltözés

Megtörtént a várva várt pillanat.
Miközben Matthias Görögországban volt, összeköltöztettem a két csöppséget a gyerekszobába. Mindezidáig Emma a hitvesi ágy mellett aludt, kivéve amikor a kánikulák voltak, amikor áttettem egy önálló szobába.
Arra jöttem rá, hogy egyedül nehezen tudom megoldani az altatást külön-külön szobában, így ez a megközelítés jobban tetszett. Egy kicsit javult is az Emma alvási szokása – jó esetben csak 2x kel – és arról is megbizonyosodtam, hogy Lisa nem ébred fel feltétlenül Emma sírására. Csak akkor ébred, ha éppen olyan alvási hullámban van, hogy egyébként is ébredne, ha a másik szobában üvölt. Igy ezt a kockázatot be lehetett vállalni. Ehhez kellett nekem egy év, hogy megbizonyosodjak erről. Khm. Kicsit jobb is így. Megtörtént az elhatározás, összeállt a fejemben a puzzle és megtettem. Büszke vagyok magamra :) Egyébként a gyerekeknek is tetszik ez a felállás. Huncutkodnak együtt esténként, majd alvásnak indítom Őket. Emma még szopizik, de csak a nyugtatás végett. Alvást már a nélkül végzi egy rongyika segítségével. (fehér klasszik pelus)
Végre a gyerekszoba belakásra került!
img_6893_a

Ovi

Eljutottunk oda, hogy beírtakoztunk Lisával az oviba és fel is vették. Ez nagy szó, mert csak ebben a bölcsiben 18 gyereket elutasítottak. Állítólag a kerületben 60 gyereknek nincs helye. Ez azért döbbenet. És miért is van ennyi munkanélküli? Hát például ezért.
Nem vagyok elájulva az ovitól (Huncutka ovi), de mivel végigjártam az összeset, azt tudom mondani, hogy egyik sem jobb ennél szerintem. Mind egyformán átlagos. Egyébként meg azt gondolom, hogy minden az óvonéniken múlik, amit egy nyiltnapon nehezen lehet megállaítani, hogy jó-e vagy sem.
Tegnap már szülőin is voltunk. Lisa volt az egyedüli gyerek, aki a szülőin részt vett. Játszott fent a galérián és hallgatózott. Az igazgató néni elmondta, hogy fogorvoshoz kell menni az ovi megkezdése előtt. Nagyon cuki volt Lisa, mert hangosan beszólt: Mama, Én nem megyek a fogorvoshoz, ezt mond meg az óvonéninek, jó? Röhögött az egész terem. Másik: Hittanóra is van az extra foglalkozások között az angol, néptánc és úszás mellett. Megintcsak hangosan megkérdezi? Mi az a “Titokóra” mama? Az összes szülő hangos nevetésben tört ki. Aztán hazafele elmagyaráztam a Hittanóra fogalmát, mire Ő kijelentette, hogy annyira nem érdekli ez a téma, inkább szeretne néptáncolni. Mondtam neki, hogy természetesen az érdeklődését figyelembe vesszük, de sajnos lesznek olyan kötelező foglalkozások az oviban, amiben részt kell vennie és ez nem kívánság műsor.
Ma reggel meg felébredt és kérdi tőlem: A Huncutkába megyünk ma vagy Andihoz(bölcsi)? Mondtam neki, hogy Andihoz. Ettől nagyon boldog lett. Kiabálta hangosan: Mama Nagyon Szeretlek! Látványosan nem szívesen hagyja ott majd a bölcsit.

Lisa in Deutschland!

Most hogy Matthiasnak van 2 szabad hete a munkája felvételéig, Oma és Opa elcsábította Darmstadtba Lisát és Matthiast. 5 napig távol lesz tőlem a nagyobbik kicsim és a Drágám is. Furcs ez így kettesben az Emmával. Nagy a csönd és nyugalom körülöttünk, ami mindkettőnknek furcsa. Gondolom ezek a napok azért istenien fognak telni Lisának, hiszen a nagyszülők ilyenkor ásót kapát eldobnak, csakhogy a kis Lisa jól érezze magát. Ma már fél 10-kor a játszótéren voltak Opával … :) És a némete istenien fejlődik. Matthias épp mondta, hogy egy magyar szó sem jön ki a száján és olyan ügyesen kommuikál németül, mintha ez neki teljesen természetes lenne. És hát az is :) Hiányzol KICSIM!!!

Eltűnt cica

Ovodákat látogatunk a héten és az elmúlt héten Lisával, hiszen szeptembertől ovis lesz és megpróbáljuk kiválasztani a kerületből a legmegfelelőbbet. Lisa már unja egy kicsit az egészet, de annyiban szereti, hogy a Laura barátnőjével megyünk együtt és az ovi udvarán lévő játszótér mindig játszhatnak egy kicsit. Ovonénik beszédére már be sem jár, csak ha lehet bent játszani. Igy történt az, hogy az egyik oviban pénteken játszodtak a szobában miközben mi szülők hallgattuk az ovonő beszédét és laza mozdulattal ledobta a földre a cicáját, majd távózáskor ottmaradt. Mindezt már csak este vettük észre, amikor alváshoz kérte a cicát, hogy nincs meg. Szerencsére nem volt nagy baj, de neme és Matthias szíve majd megállt, amikor rájöttünk, hogy csakis az oviban maradhatott egy cica. Gyorsan eladtunk 2 másik állatkát a cica helyett, amit meglepően megvett és beígértük, hogy szombaton reggel megyünk az oviba a cicáért. Munkanap volt a szombat, gondoltuk nyitva lesz, de tévedtünk. Zárva volt. Ekkor már nagyobb volt a baj. Folyamatosan hívogattam az ovit, de persze senki nem vette fel. Lisa a helyzethez képest jól viselte a dolgokat, de a hétfői reggel a cicával való találkozás alkalmával, csillogtak a szemei jobban mint egy csokiért. Kb. így csillogott a szeme, nem beszélve arról, hogy mi mennyire örültünk a cicának.
img_5890_2

Emma áll

Emmácska ma a dohányzó asztal mellett egymás után 3x felállt. A tetejében, emelgeti a lábát, hogy fölmászhasson az asztal tetejére, hogy mindent elérhessen onnan. Képet később lövünk, erről még nem sikerült, mert mire elővettük a kamerát, addigra leült.