Ma volt az első napom a munkahelyen. Sírósan kezdődött, de mit is várhatunk el egy anyától, aki a még alig 7 hónapos bébijét otthon kell hagynia és legalább 6 órán keresztül nem is láthatja. Csurogtak a könnyeim patakokban amikor puszit kellett adnom kis családomnak és közben mondtam és mondtam, hogy mik azok a dolgok, amikre figyeljenek. A pelus, a kaja, az alvás, a játék és minden minden amit csak eddig Én tudtam és Én csináltam. Ezeket a rutinokat mind-mind el kell magyarázni, át kell adni másnak hogy Lisa ne érezzen sok változást az életében, de persze nyilván érezni fog, ám reméljük minimálisat és nem sérül tőle. Hosszú órákon keresztül magyaráztam az Omának az este a dolgokat, hogy mit hogyan szoktunk csinálni, de nyilván a negyedét sem tudtam átadni neki és annak negyedét sem jegyezte meg. Matthias sok mindenbe belelátott, így egy kicsit könnyebb. De persze az éjjel nem aludtam szinte semmit, aggódtam a holnap miatt. És ez is természetes. Egy cseppet sem voltam álmos reggel, mert az adrenalin dolgozott bennem rendesen. De szerencsére a nap jól sikerült. Lisát reggel távozásom előtt megetettem, jászodtunk egy kicsit, majd elhagytam a terepet. Délben szépen evett kanállal, amin teljesen meglepődött az egész család. Tátotta a száját a kajáért. Nyilván éhes volt és látta a kis okos, hogy nincs otthon a cici. Ezek a babák egy cseppet sem buták, sőt nagyon okosak. Már tudják az összefüggéseket. Minek enne kanállal, ha otthon van a cici, az mégis csak jobb, mint a hideg kanál a szájban. A következő kajálásra már hazatértem, így az már szopi volt.
De aki ma látott engem az ügyfélnél felpakolva az valószínüleg hülyének nézett. Óriás táska, benne egy laptop és a többi pedig a következők: hűtőtáska a lefejt tejnek, fejőgép, cumisüveg, sterilizáló, “mellpárnácska”. Remélem nem látták a táskám tartalmát, de ez a minimum szett amivel elindulok most otthonról, hogy a tejtermelést fenn tudjam tartani. Ebédidőben pedig mellleszívás, ha marad idő akkor falok is valamit, de első a cici leszívása. Nem tudom meddig fogom ezt bírni. Jelen elképzelésem szerint addig csinálom, míg meg nem nyugszom, hogy a szilárd kaját bármikor elfogadja, hiszen akkor meg vagyunk élve, mindig lehet pótolni valamivel. Arra is rájöttünk, hogy biztosan nem az ízekkel van a baja, hanem tényleg a kanál a probléma, hiszen ugyanazt a kaját egyik nap megeszi a másik nap pedig ki sem nyitja a száját érte.
Szumma szummárum, megvolt az első nap a munkahelyen. Őszintén mondom, hogy azokon a perceken kívül, amikor nekem kellett prezentálni keveset tudtam a témára koncentrálni, inkább az agyam otthon járt, de remélem ez javulni fog a jövőben. És ha valóban 6 óránál többet nem kell távol lennem, akkor azt túl fogjuk élni. Azt is remélem, hogy ha majd erre a nagyon nehéz pillanatra vissza fogok gondolni, akkor ugyanúgy fogok röhögni ezen, mint most a korábbi Lisás ügyeimmel kapcsolatosan. A szeparációs szorongások nálam most kezdődtek …
Nem, azért nem olyan vészes, már az anyatej mellett a sütötök és a cékla is lecsúszik 
