Category Archives: betegség

Emmával korházban

Május 1-ei 4 napos ünnepünkön Emma baba 40 fokban sült felakadt szemekkel 3 napon keresztül, miközben odakint 30 fokos nyári meleg volt. Riasztó volt a helyzet, mert nem ment le a láza. Sem vizes borogatással, sem hideg fürdővel. Kúppal is csak fél fokot csökkent és a szemei fel-fel akadtak. Ekkor jöttek haza Lisa és Matthias Németországból. Mi hazahoztuk Őket a reptérről és másnap reggel beköltöztünk a korházba. Ügyeletre mentünk, ahonnan nem engedtek el, mert nem találták meg az okát a magas láznak. (nem volt piros a torka, nem látszott rajta, hogy fájna valamije)
János Korházba küldtek, szerencsére együtt feküdhettünk bent, így azért nem volt olyan vészes. Igaz, amikor először az ügyeleten kimondta a doktornő, hogy nem mehetünk haza, hanem szóljak a páromnak, hogy hozzanak be cuccokat, akkor a könnyeimmel nem tudtam mit kezdeni. Zokogtam mint a záporeső. 9 hónapos és korházba kerültünk. Ijesztően hangzott. Utólag persze okosabb lettem. A felelősséget próbálták a korházra hárítani. A korházban meg csak ügyelet volt, semmit sem csináltak velünk a vérvétel és vizeletvételen kívül, amik ugyancsak negatívak lettek. Az első munkanapon pedig kirugtak a korházból, amikor az orr-fül gégész megállapította, hogy középfül gyulladása van. Antibiotikum és kész. Nem jöttünk haza üres kézzel, egy vírusos hasmenést is összeszedtünk, amit átadtunk Lisának is. De túl vagyunk ezen is. Igaz gazdagabbak lettünk egy barátnővel, aki Emmácska pajtása – ANNA. Amikor már jobban lettek, hatalmasakat kurjongattak kettecsként a korteremben. :)
Miközben a korházban voltunk Matthias Lisával volt és minden nap 2x bejöttek hozzánk. Ilyenkor lementünk a korház játszóterére és ott játszadoztunk egy kicsit vagy koszorút fontunk. Mindannyiunknak nehéz volt ez a néhány nap, de szerencsére már ez a múlt. :)

Csalánkiütés

Kezdjük ott, hogy azt gondoltam, hogy mindent tudok már a babadolgokról … Én hülye. Azt gondoltam, hogy már nincsenek meglepetések. És dehogynem. Óriásiak. 2 lány, de 2 teljesen különböző. Emmának ez a hozzátáplálás dolog nagy nehézségekkel halad. Lisával sem volt könnyű, de Ő legalább nem hányt ki mindent és nem lettek kiütései 2 kanál “macsaknyáltól”.

Most ez úgy történt, hogy vettünk egy babakekszet, amit almával kevertem el. Konkértan negyed almát egy picike keksszel. Történetesen mind megette, és nem hányta ki. Nagy szó. DE: másnapra tiszta piros pöttyös lett a teste, feje, végtagjai. Az alvását is megzavarta, mert viszketett mindene. Szóval rendkívül érzékeny a kis gyomra. Ilyen Lisával sosem volt. Tudom, nem kell hasonlítgatni, na de mégis … Amilyen gyorsan megjelentek, úgy el is múltak. Kekszet kiiktatjuk a menüből. Jobbanmondva ezt a fajtát. Hozzáteszem, hogy azért mi is hibáztunk, hiszen a keksz 8 hónaposnak való és ezt csak most vettem észre. Tartalmaz tojásfehérjét, sanszos, hogy ez ütötte ki a biztosítékot. Na nem baj. Mostmár jobban figyelünk erre is.

Azért, hogy egy kicsit dicsérjem az Emmát, ma egész nagy mennyiségű krumlipürét megevett. 4 jégkockányit. (ugyanis ezeket lefagyasztom jégkockatartóba, nem pacsmagolok mindennap 2 kanál pempőért, amit meg a végén úgyis kihány) Hurrá, hurrá, hurrá! (remélem nem kiabálom el magam és nem fog éjszaka visszaköszönni a püré ismételten …)

Megérkezett a 2011-2012 évad első komolyabb betegsége

Természetesen mikor történhetne ez? Akkor mikor nincs itthon a papa, hogy szép és egyszerű legyen az élet. Matthias Németországban van, mi pedig itthon hármasban (négyesben Rozsikanénivel együtt) Éppen felköszöntöttem Omát telefonon, amikor éjfél körül Lisa üvölt. Felementem, megnéztem és gyanúsan meleg volt, de aztán visszaaludt egy kicsit. 1 óra körül ismét üvölt, ekkor már tűzforró volt. Megmértem a lázát és 38,9 volt. Gyorsan beadtam egy adag Nurophent és magamhoz vittem az ágyba, jól betakargattam, mert éreztem, hogy remeg mint a kocsonya. Közben folyamatosan halkan siránkozott. Erre Emma is felébredt és kánonba nyomták. Miközben egyiket szoptattam a másikat simogattam és dalolásztam valamint próbáltam nyugodt és higgadt maradni. Persze nem volt könnyű. Végre elaludtak, majd 1 óra múlva ismét felriadt a Lisa és még mindig nagy volt a láza. Betoltam egy végbélkúpot, aminek vártam a hatását. Semmi, csak fosott tőle, de iszonyatosan. Még egy adag Nurophen és végre 4-kor már aludt és elkezdett izzadni. Ekkor már aludhattam volna, de magam sem bírtam, akkorára szökött az adrenalin szintem. Emlékszem még 6 órára is és 7-kor keltünk. Ezen kőkemény éjszaka után 2 gyerekkel egy beteggel és egy picivel még le kellett nyomni a napot. Túl vagyok rajta. De nagyon várom, hogy megérkezzen Matthias. Ilyenkor nem a fizikai segítségre, hanem a felelősség és stressz megosztását hiányolom. Ha itthon lett volna, valószínűleg fel sem ébredt volna, de legalább tudom, hogy ott van, ha rohanni kell.

Elmentünk dokinénihez és kiderült, hogy piros és csúnya a torka, így antibiotikumot kap. Első az életében. Áldom az eszem, hogy elmentünk, mert 4 napos hétvége van előttünk és ki tudja mi alakulhat ki ebből, ha nem lépünk időben közbe. Nem beszélve a pici Emmáról …

Természetesen nem lehet megtiltani, hogy ne puszilgassa, ölelgesse Emmát, így sanszos, hogy még a neheze hátra van … De azért még egy kis remény van az anyatej védelmében …