Lisa Janeck

Folytatván Lisa állampolgársági mizériáját jelenleg ott tartunk, hogy van egy anyakönyvi kivonatunk, amiben “Ismeretlen” állampolgárként van regisztrálva, amivel mint kiderült semmire sem megyünk. Nem adnak TAJ számot, ami mindennek az alapja. Lakcímkártyát kérnek hozzá. Lakcímkártyát pedig csak akkor adnak, ha az anyakönyvi kivonatban be van írva, hogy a gyerek Német állampolgár. Német állampolgárságot pedig csak útlevéllel lehet igazolni, így útlevelet csináltatunk Lisának és utána folytatjuk ezt a hosszú procedúrát. A TGYÁS, anyasági segély, családipótlék mindegyikéhez kérik a gyerek TAJ számát, ami nekünk nincs, mert még sok előfeltétel hiányzik. Nem beszélve arról, hogy a gyerek egészségűgyi ellátása … Szerencsére 6 hónapos koráig TAJ szám nélkül is megkapjuk. Sőt egy rakás pénztől is elesünk, mert az anyasági segélyt és családi pótlékot a gyerek első 2 hónapjában lehet igényelni. Ha később tesszük, akkor csak az adott dátumtól kapjuk meg a lóvét. Mindezt azért, mert ilyen borzalmas eljárásokat kell végigjárni, időben pedig nem lehet beleférni a 2 hónapba. Na de mindegy, ezen már nem idegeskedek.

A lényeg amit írni szerettem volna az, hogy készítenünk kellett igazolványképet a kis békáról. Nem olyan egyszerű egy 2 hónapos csecsemőről igazolványképet gyártani, ami megfelel a Német Nagykövetségnek. Teljes arcról, kamerába nézős, mindkét fül látszódjon, mosoly nélkül … egy olyan csecsemőről, aki még ideje nagy részében alszik és a fejét alig bírja megtartani. A Mamut áruházban van egy fotós, aki képes ilyen fényképet csinálni - ezt ajánlotta a Nagykövetség - így odamentünk. Hatalmas kánikulában, a gyerek az autósülésbe izzadva és álmok álmát aludva - beestünk a fotóshoz. A legnagyobb kihívás a felébresztés volt. 1/2 órán keresztül noszogattam szegényt, de nem akart kinyilni a szeme. Végül már magasba emeltem, levegőt fújtam rá, ráztam, mire kinyította a szemét. De természetesen mire a fenti követelményeknek megfelelő pozicíót felvettük, addigra a kezemben elaludt. És ezt eljátszodtuk többször. Szegény fotós, azért elég türelmes volt hozzánk. Végül ezt a képet sikerült csinálni. Szerintem csúnya rajta a gyerek, de azt mondtam, nem érdekel, jó lesz ez az első útlevelébe, ami 2 évig lesz érvényes. 

Német nyelvtudásom egyik ékes új szava a “Nippelaufsatz”, melyet Lisa születésének első napjaiban kénytelen voltam megtanulni, hiszen a etetésünk egyik fő kelléke a mellbimbóvédő. Mindezt minden szoptatás előtt mosni vagy fertőtleníteni kell, melyet nagy gyakorisággal Matthias gyakorolt, így napjaink alapszókincsévé vált. Nyilván egy teljesen haszontalan szót tanultam meg ismételten, melyet soha nem fogok használni … főleg úgy nem, hogy óriás hírrel szolgálhatok: a ma esti etetés e nélkül zajlott. Eldobhatjuk a “nippelaufsatz” -ot, sőt a szókincsből is kitörölhetjük. És nem akárhogyan. Lisa úgy evett mintha mindig is így gyakorolta volna, szinte észre sem vette. … mintha gyorsabb és hatékonyabb is lenne … Ez a mai nap boldogsága, de talán leginkább az enyém, mert ez igazán megkönnyíti az etetést. Csak előkapom és már eszik is a drága. Mint legutóbb a Kopaszi-gáton. A parkban egy fának támaszkodva etettem, miközben előttem a Dunán a hajók fel-alá uszkáltak a folyón. Eddigi legextrémebb hely ahol etettem. Erről majd egyszer bővebben egy külön topic-ban regélek.

Na TSCHÜSS neked NIPPELAUFSATZ.

Le sem tagadhatná ez a gyerek, hogy német vér folyik ereiben. Miért? Mert a növekedési üteme olyan mértékű, hogy mindenki megdöbben rajta. Ma a védőnő 62 cm-nek mérte (10 cm-el több mint amivel született), súlya pedig 5400 gramm. Döbbenet. Már csak a jódli hiányzik … Az Etióp gyerekek biztos meghatódva figyelik, hogy vannak társaik akiknek ilyen jól megy a dolguk … 7,5 hét alatt 2300 grammot hízni … húha. Mint a lenti ábra is mutatja …

Meglepő módon Annácska a hétvégén betöltötte második életévét , (hogy repül az idő … “most” voltunk Dórival a kórházban meglátogatni Zsuzsit és Annát) és az Ő születésnapjára hivatalosak voltunk. Lisa is. Gödön az otthonukban tartották az esemény, isteni kajákkal és ellátással a saját kertjükben. Akár a Gundel is szervírozhatott volna, olyan jók voltak az étkek. Annácska egyedüli lányként uralta eddig a terepet, most Lisa is belépett ebbe a világba, de nyilván még teljesen észrevétlen volt a kisbéka. Annyiban azért észlelték a kicsik, hogy folyton simogatni akarták. És hol máshol, mint az arcát a dagonyás kezükkel. Ilyenkor mint friss anyuka szikráztak a szemeim, de szerencsére annyira okosak ezek a kis lurkók, hogy hamar megértették, hogy csak a lábát lehetséges simogatni. Nyilván részemről is enyhe túlzás ez a para, de még azért picur és félek a betegségektől. Az etetés mellett sikerült néhány emberrel szót váltanom, ami nagy élményszámba ment nekem is, hiszen a szaros pelenka és a szoptatás körüli szókincsemnek nem árt, ha valami “emberibb” témákról is gagyoghatok. Néha itthon egyedül tényleg azt érzem, hogy a némaság kimerítőbb, mint az hogy naphosszat beszélgessek emberekkel. Igaz örülhetnék az egyoldalú dumálgatásnak, hisz nem fog ez sokáig tartani, hamarosan majd visszafelesel a kis Lisa, ha így telik az idő … lásd Annácska 2 éves.

Fürdetés from Kinga Egyed on Vimeo.

A fürdetést nálunk az első naptól kezdve Matthias végzi. Még amikor 2.700-at nyomott a csöppség (by the way: ma 5160-at nyomott) Én meg sem mertem volna fogni, nemhogy vízbe dugjam és megfürdessem. Matthias az első naptól kezdve gyönyörűen intézi ezt a műveletet. Nem tudom, hogy hol tanulta és honnan merítette a bátorságot. Most így a távlat homályába őszintén bevallotta, hogy fürdetés után lecsúszott egy két feles megnyugtatásként. (szerintem az sincs kizárva, hogy előtte is :)) Ma már ezek a művelet számára rutinként számítanak, Én csak most kezdem tanulni. Mentségemre szóljon, az egész nap és éjszaka az enyém. Nem árt egy kis feladat a “kisapunak” is. De szó sem érheti a ház elejét, mert ha reggel például azt látja rajtam, hogy teljesen ki vagyok készülve az éjszakai szoptatásoktól, akkor fogja Lisát és 6 körül levonul vele a nappaliba és amíg készülődik a munkába, addig foglalkozik vele, engem meg hagynak aludni legalább 8-ig. Ez a legalább 8 most úgy hangzik mintha nagyon sokáig aludnék, régebbi mércével ez hajnalnak számított számomra. Tényleg az istenek a fejükre estek!

A hétvégén gyönyörű időnk volt, szikrázó napsütés, így az egész hétvégét a szabadban töltöttük. Szombaton Benjiéknél voltunk kertipartyn, vasárnap az Alexa család jött látogatóba. Sütögettünk, dumáltunk, napoztunk.

Lisa is felcsípte az időjáráshoz illő ruhakollekcióját és naphosszat az árnyékban hüsült. A friss levegő hatására szinte egész nap aludt. Ilyenkor az éjszakák nehezebbek, így legközelebb nem tartjuk ennyit a levegőn, vagy legalábbis megpróbáljuk ébren tartani, amennyire lehetsége.

Ebben a korban - 7. hetesen - már nem csak önkéntelen mosoly jelentkezik a kisbabák arcán, hanem ha közel hajolunk az arcához és mosolygunk, akkor visszamosolyog a baba. Ez nálunk is megtörtént és most már szinte rendszeressé válik. Hihetetlen érzés ennyi hét után, hogy végre kezdenek előkerülni Lisa részéről a visszajelzések. Lássuk be, hogy az első 6 hétben semmi másról nincs szó minthogy adunk, adunk, adunk és semmi nem jön vissza. Hatalmas érzés, ha már visszafele is kapunk valamit. Megszoktuk, hogy minden tettünknek szinte azonnal van produktuma, itt türelmesnek kell lennünk.

Lábaival kezeivel ügyesen rug-kapál és a fejét egyenes tartásban már simán megtartja. Tegnap pontosan 5.00 kg-ot mutatott a mérleg. Ma a mérleget vissza is adom a kölcsönzőnek. Elég volt belőle.

Tegnap voltam a hathetes kontrollon. Vége a gyerekágyas időszaknak. Lehet mindent. Kivéve az alkohol fogyasztást. Milyen hamar elszaladt ez az idő… Vagy milyen hosszú volt … Nem tudom eldönteni. Már el sem tudom képzelni, hogy milyenek is voltak azok az estéink Lisa nélkül. Mivel is töltöttük ki az időnket, fogalmam sincs. Biztos csak lustálkodtunk … Olyan elképzelhetetlen már az élet Lisa nélkül. Még akkor is, ha néha nagyon nehéz. De rengeteg örömet és boldogságot okoz. Ő maga is átlépett az újszülött korból a csecsemő korszakba. Többet van ébren mint korábban, csak még nem tudja mivel töltse az idejét. Úgy tűnik mintha sokat unatkozna. Még nem tud igazán játszani, kezét lábát össze vissza mozgatja, rúg-kapál, néha véletlenül ránk mosolyog és kb. ennyiben kimerül a tehetsége. De itt van a jövő előtte, még mindent megtanulhat.
Az orvosi vizitem alatt Matthias vigyázott a kicsire, nagyon jól bánik vele meg kell hagyni. Nem szarik be attól, hogy egyedül marad a gyerekkel. Olvasott neki, hasára fektette, altatta és meg is etette a lefejt tejből. A kis bélpoklos. (mielőtt elmentem 190ml-t evett és 3 óra elteltével már kérte az adagját …) Csak ilyen Michelin Baby ne legyen belőle …

A dokim elkezdett faggatni arról, hogy szeretnénk-e második gyereket - utalván a szoptatás ideje alatti fogamzásgátlásra. Őszintén mondom pofonként ért a téma a helyszínen, hiszen egyáltalán nem is gondolkodtunk egyelőre egy másodikon. Örülünk, ha egyelőre megküzdünk az elsővel, gondoltam magamban. Bár kicsi az esélye a szoptatás alatti teherbeesésnek azért nem bíznám a véletlenre, így felírattam a Continuin nevű szert, ami nem megy át az anyatejbe, de védettséget nyújt. El sem tudnám képzelni, hogy most megint terhes legyek, még akkor is ha ez nagyon szép volt. Ezzel még várunk egy kicsit … huh.

Peter und Lisa from Kinga Egyed on Vimeo.

Egy hét alatt amíg a nagyszülők itt voltak, volt része Lisának játékból. Igaz még ezek nagyon kezdetleges játékok, de minden éber pillanata le volt kötve, hiszen ha nem Peter akkor Heide játszott a kicsivel. Az az éjszaka amikor mi kimenőt kaptunk, nekik egy óriás kihívás volt. Alig várták, hogy elmenjünk és csak Lisával legyenek. Igaz Lisa végigaludta a távollétünket, csak az utolsó fél órában ébredt föl. Ekkor Heide megetette a lefejt 60ml tejjel, majd elkezdett elégedetlenkedni, hogy az neki nem elég, ekkorra már mi is hazaértünk, így hozzápótoltunk. Nekünk szülőknek meg egy megváltás volt, hogy 3 órát egy szórakozóhelyen lehettünk barátainkkal. Mindenkinek jót tett ez az este.

A 3 napos hétvége egyik eseménye, hogy Tóthék meglátogattak a gyerekekkel. Főszereplő Lisa volt, akit megint ajándékokkal halmoztak el. Kertben sütögettünk, gyerekek játszottak, dumálgattunk. Igazán meghitt délután volt. Ákos “tyúkcombot” evett, Marci pedig Matyival játszott naphosszat. Ki is fáradt az uram rendesen.
Képekben: