Összebújva
Amikor Lisa még egy-két hónapos volt nagyon sokszor úgy aludtunk napközben, hogy a hasamra tettem és ott szundikált és ezt imádtam. Szerintem Ő is kedvelte, hiszen ugyanúgy hallotta a mami szívdobogását, mint mikor még pocaklakó volt. Valahogy a 3. hónap magasságában elkezdte nagyon nem szeretni a hasonfekvést és így a mami hasán sem érezte jól magát. A fejét nem fordította oldalra, hanem mindig próbálta kinyomni magát, ami nem engedte az ellazulásban és így az együttalvás megszünt létezni. Manapság a hasonfekvéssel semmilyen baja nincsen, mert ide-oda fordul, így ha elfárad oldalt vált. Ma délután nagyon vágytam arra, hogy összebújjunk és egy kicsit szeretgessük egymást. Kipróbáltam, hogy a hasamon tud-e aludni, és kiderült, hogy istenit tudtunk szundíkálni mindketten. A különbség csak annyi, hogy egy “kicsit” súlyosabb a kis Drága ![]()

Jaj de fognak hiányozni nekem ezek a percek ha igazán munkába állok. De szerintem neki is … meglesz ennek még a bőjtje.









