Lisa Janeck

Azt hiszem innentől kezdve mindennél jobban fogom várni a hétvégéket mint eddig. Amikor még Lisa nem volt köztünk, akkor is a hétvégék mindig a hét kiemelkedő napjai közé tartoztak, de aztán most … Akkor bulikba vetettük magunkat, leittuk magunkat, hajnalig roptuk majd délután keltünk, most egy kicsit más a hétvége, de nagyon kedves. Manapság akkor kelek hétvégén, mint amikor anno csúcsformámban feküdni készültem, de még akkor is …, hiszen Lisával lehetek. Nem úgy mint a hét többi napjain amikor hajnalban van 3 óránk és este is 3 óránk amikor együtt lehetünk.  Akár mennyire rugalmas a munkám, a napi 6 órát legalább dolgoznom kell ügyfélnél, a többit itthonról tudom csinálni. Szóval a hétvégék azért kedvesek nekem, mert reggeltől estik Lisa az “enyém”. Ki nem engedem a kezemből, együtt csinálunk mindent, játszunk, sétálunk, vásárolunk, teregetünk, mindent mindent mindent. A poroszos nevelés teljes ellentétét üzöm, folyton hurcolom, mindenben a kedvére járok. Tudom erre sokan azt mondják, hogy elkényeztetem a csemetémet - de Én biztos vagyok benne, hogy NEM, hiszen ilyen kis babának erre van szüksége, az anyjának otthon lenne a helye a gyereke mellett és minden igényét ki kellene elégítenie, de ez most nem így sikerült - scheise. Persze észnél kell lennem, hogy a fejemre ne nöljön, de ez majd egy későbbi időpontban jöhet el, nem 7 hónaposan. 

Egyre értelmesebb, egyre izgalmasabb minden perc vele. Figyel a nevére - Lisa Maus-ra - felismer nagyon sok zenét, éneket amit énekelünk neki, ritmusra rugdos a lábaival, visít  ha tetszik neki. Az Alma CD-t rongyosra hallgattunk, annyira imádja. Táncolni is nagyon szeret, összeölelkezünk és pörgünk a szoba közepént. Papával pedig általában a kemény rock számokra léggitároznak és fejet ráznak mint az igazi rockerek. A zene látszik, hogy lételemévé válik, akár a víz. By the way, kijöttünk a takonykorból, úgyhogy irány az uszoda. Ez is egy jó hétvégi program lesz. Ma a MOM-i Bio piacon töltöttük a délelöttöt, bevásároltunk minden finomságot Lisának, hogy legyen mit kidobnunk Nem, azért nem olyan vészes, már az anyatej mellett a sütötök és a cékla is lecsúszik Ma paszternékot, brokkolit, petrezselymet, zellert vettünk az elkövetkező hetekre, majd meglátjuk, hogy bejön-e esetleg belőle valami …

Már csak 1 nap van a hétvégéből, sajnos … Már várom a következő hétvégét!!!!

Mire nem jó a német sajtó?

Újságolvasás II from Kinga Egyed on Vimeo.

Újságolvasás I from Kinga Egyed on Vimeo.

Levelező listán kaptam, a szerző ismeretlen. Szerintem van jópár elgondolkoztató dolog benne.

“Korunk paradoxona, hogy magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb a természetünk, szélesebbek az autópályáink, de szűkebb a látókörünk. Többet költünk, mégis kevesebbünk van, többet vásárolunk, de azt kevésbé élvezzük. Nagyobbak a házaink és kisebb a családunk, több a kényelmünk, de kevesebb az időnk. Több képzettséggel, de kevesebb értelemmel, több tudással, de kevesebb belátással rendelkezünk. Több a szakértőnk, mégis több a problémánk, több gyógyszerünk van, de kevesebb az egészségünk. Túl sokat iszunk, túl sokat dohányzunk, túl meggondolatlanul költekezünk. Túl keveset nevetünk, túl gyorsan vezetünk, túlzottan dühbe gurulunk, túl sokáig fennmaradunk, túl fáradtan kelünk, túl keveset olvasunk, túl sokat tévézünk. Megsokszoroztuk a javainkat, de csökkentettük az értékünket. Túl sokat beszélünk, túl ritkán szeretünk, és túl gyakran gyűlölünk. Tudjuk, mi a jólét, de azt nem, hogy mi a jó lét. Éveket adunk az élethez, nem pedig életet az éveknek. Eljutottunk a Holdig és vissza, de nehezen megyünk át az út túloldalára azért, hogy új szomszéddal találkozzunk. Meghódítottuk a világűrt, de a belsőnket nem. Nagyobb dolgokat csinálunk, nem pedig jobb dolgokat. Megtisztítottuk a levegőt, de beszennyeztük a Földet. Meghódítottuk az atomot, de az előítéletet, azt nem. Többet írunk, de kevesebbet tanulunk. Több tervet szövünk, de kevesebbet teljesítünk. Megtanultunk rohanni, de várni nem. Több komputert gyártunk, hogy több információt tároljunk, hogy több másolatot készítsünk, mint valaha, mégis egyre kevesebbet és kevesebbet kommunikálunk. Ez a gyors étkezés és a lassú emésztés kora, a nagy emberek és a kis jellemek, a kiemelkedő hasznok és sekélyes kapcsolatok időszaka. A kétkeresős jövedelmek, ám gyakoribb válások, a tetszetősebb lakások, de szétesett otthonok korszaka. A villámutazások, az eldobható pelenkák, az egyszer használatos erkölcsök, az egy éjszakás tartózkodások, a túlsúlyos testek kora ez, és a tablettáké, amelyek mindenre jók: felvidítanak, lenyugtatnak, ölnek. Olyan időszak ez, amikor sok van a kirakatban, de kevés a raktárban. Olyan időszak, amelyben a technika eljuttatja Hozzád ezt az írást, Te pedig választhatsz, hogy megosztod másokkal is, vagy egyszerűen csak kitörlöd. Az élet nem azzal mérhető, milyen sokáig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektől elakad a lélegzetünk.”

Meglepődök azon, ha visszanézem a régi fürdetős videókat, nem hiszem el, hogy 5 hónap alatt ennyi minden változott. Szinte fel sem ismerem a videón a saját gyerekemet. Tényleg elfelejtettem ezeket az időszakokat, de jó is ez a blog és a technika, hogy van arra mód, hogy visszanézhessük. ÉLJEN, ÉLJEN!
Manapság már a fürdés teljesen megváltozott, pancsolásról szól, de annyira, hogy a fürdőszoba úszik Lisa fürdése után. VIZIMÁDÓ!! Szerencsére. Ha kijövünk a takonykorból, megyünk babaúszásra, nincs mese.
És jöjjön két videó a jelenről:

Fürdés II from Kinga Egyed on Vimeo.

Fürdés I from Kinga Egyed on Vimeo.

és 7 hónapos a kis Lisánk. Hihetetlen módon röpül az idő . A legjobb mérőeszköze az idő gyors telésének a gyerek, aki hihetetlen ütemben nől és fejlődik. Csak az rémlik, hogy most szültem és lám Lisa már 7 hónapos.
Paraméterei
Súlya nem változott, 9 kg körül van. Nyilván a távollétemnek és az aktív mozgásának köszönhető mindez. 75 cm hosszú (már mondhatjuk, hogy magas) és egy évesekre való ruhákat visel. Még akár modell is lehet belőle :).

Mozgás
Nagyon aktív mostanában, körbegurulja a nappalit, mindent megpróbál elérni és megrángatni, megrágni. Egyedül stabilan ül elég hosszú ideig, ha felültetjük - egyedül még nem tud felülni. Kúszás/mászást még a későbbiekre halasztja. Igaza van, semmiről sincs lekésve. Minden fejlődési lépcsőt jól ki kell használni és élvezni. Lábain meg tudja tartani a saját testsúlyát, sőt az ugráló hintában már egyedül ugrándozik. Nagyon édes, hamarosan csinálok róla videót.

Fogas kérdések
Nincs egyetlen egy foga sem, és még a kanyarból sem látszik, hogy itt valami változna. Már 3 hónapos kora óta minden nyűgös estét a fogzásra fogtunk, de ez mindig megdőlt. Folyik a nyála patakokban, rág mindent erőteljesen, de semmi. Jó lenne pedig ha legalább 2 fogacska segítene a hozzátáplálásban.
Táplálkozás
Mióta munkába járok annyiban változott az étkezés, hogy nem csak ciciből eszik tejecskét, hanem van úgy hogy eszik 3 kanál sütőtököt. Semmi mást. Érezhető, hogy nem akar kanállal enni, Ő cicit szeretne. Okos gyerek, nem fér kétség hozzá. Inkább nem eszik semmit, de ha hazaérek, akkor mindkét cicit üresre szívja. Nem jött el az a pillanat amikor Ő nyitna az új ízek irányába. Mindent kipróbáltunk, nem a kajával van baja, inkább rájött, hogy ciciből könnyebb és finomabb.
Játék
 Minden játék 2 perc alatt unalmassá válik, mindig valami új dolgot kell keresni amivel játszhat. A legizgalmasabbak azok a dolgok, amelyekket a felnőttek használnak. Pl a sörös doboz.

És a nagyszülők a legjobb játszótársak

akárhogyis vesszük, nagyon fárasztó. Egyrészt a folyamatos stresszes idegállapot, hogy vajon mit csinál az én kis Drágám, másrészt meg egy percnyi időm sincs magamra. Eddig sem volt sok, de most aztán vége annak a kicsinek is. Cseppet sem kívánom sajnáltatni magam, csak leírom a tényállást tárgyilagosan azon anyáknak akik erre vállalkoznak, hogy segítsek nekik abban, hogy mi is vár rájuk. Ez a téma most nálam nagyon előtérben van, hiszen 1 hete dolgozom. (pontosabban 4 napot dolgoztam eddig, mert ma szünnap van) A napom úgy indul, hogy reggel 7-kor kelünk a Lisával együtt, pelenkázás, játék, közben Én zuhanyzom és felöltözöm a gyerek mellett úgy, hogy lássam mit csinál. (most azt mondom, hogy szerencse hogy még nem mászik, mert akkor a karámot elő kellene szerelnünk, hogy ne essen baja amíg Én zuhanyzom). Megiszom a koffeinmentes kávémat, hogy keltsem magamban azt az illúziót, hogy fel vagyok ébredve - de persze nem. Munkámból kifolyólag csinosba puccolom magam, sminket is teszek magamra - ami eddig még sosem maradt fenn a munkábaéréseig - majd megszoptatom Lisát. Ekkor már 8 óra van, így indulnom kell dolgozni. Felébresztem uramat, hogy vegye át a gyereket. Amit elfelejtettem az az, hogy kikészítem a gyerek kajáját - gyümi, vagy valami főzelék és vizet forralok neki - és kiszívom az orrát, hisz taknyolunk. Ezután pityergősen elindulok dolgozni. Itt az a pillanat, amikor a sminkem az arcomon végigfolyik. Nem tudom meddig fog ez tartani … de már jó lenne, ha abbahagynám ezt az állapotot. Ülök 1 órát az autóban, ez alatt csak arra gondolok, hogy mi lehet otthon. Tárgyalás tárgyalást követ, közben pedig kihúzok a vécére fejni, hiszen szoptatási idő van. A böröndömmel persze. A melleim figyelmeztetnek erre, hiszen érzem, hogy beindult a reflex. Fejés közben felhívom kis családomat, hogy megtudjam mi az ábra otthon. Általában csak jó híreket hallok, eszik rendesen (amit velem ugy-e nem tesz, mert tudja, hogy ott a cici), alszik és nem sír. Megnyugszom. Van úgy, hogy eljutok ebédelni is két tárgyalás között. 4 óra környékén elindulok haza (ami azért nagyszerű, hisz a következő etetéskor már otthon lehetek. 1 órát megint utazom majd hazaérvén, 1 percre ki nem engedem a kezemből a gyereket fürdetésig. Etetek, játszunk, énekelünk, táncolunk mint amikor az egész napot együtt töltöttük. Este kilenckor elalszik, majd folytatom a munkát, hiszen fel kell készülni a következő napra. Ez megy éjfélig, majd éjjel még egyszer szoptatok és itt a reggel. Mindenesetre nagyon hajtós, minden energiám felhasználásra kerül. Nincs mese csinálni kell. Talán amikor már napközben nem szoptatok, akkor könnyebb lesz. Várom már nagyon. Még abban is bízom, hogy az idő itt is segít, magyarul a lelki nehézsége ha ennek elmúlik - vagy enyhül - és a rutinok itt is beállnak, akkor könnyebb lesz biztosan. És mellesleg van segítségem, nagyszülők is itt vannak, akik főznek ránk és játszanak Lisával, tehát egy szavam sem lehet. De mégis, az anyának a gyereke mellett a helye.

Állíthatjuk, hogy kicsi lányunk operaénekesnek készül. Fényezi a torkát rendesen, köszörüli, élesíti és a szüleit is teszteli, hogy mennyit bírnak. A reggeli órákban tart énekórákat, ekkor a poharak a kredencben rendszerint összetörnek. Egészen szoprános a hangja, Adrianne Pieczonka szinte elbújhat mellette. Kellemes a hangja csak kellemetlen hallgatni. De szeretjük azért

Operaénekes from Kinga Egyed on Vimeo.

Lisa dobolós korszakát éli. Minden ami elé kerül üti/veri. Ezzel teszteli, hogy ad-e hangot. Veszélyes is egyben. Ha az arcodat teszed a kezei elé, csúnyát elbánik veled. Meghúzza a hajadat de annyira, hogy marokszámra szedjük ki kezéből a hajszálakat, majd jól pofoszkodik is utána. Mellesleg a nagy mackón edzi magát:

Pofozkodós from Kinga Egyed on Vimeo.

Most hogy már 2 hete itt a késő őszi idő ami már át-átcsap a téli időjárásba is, téliesíteni kellett ruhatárunkat. Kaptunk megint 2 nagy szatyor ruhát Veronikáéktól - hála nekik, ismét köszönet - Omától 1 szatyornyit, a hiányzó minimumot pedig Én magam vásároltam meg. Tényleg a minimum: néhány harisnya és zokni valamint egy jó meleg téli sapka és sál. Vettem egy “kisbéka” harisnyát, amiben roppant viccesen néz ki.

Persze ahogy beköszöntött ez a hideg Lisának szépen elkezdett folyni az orra. Óriás csulákat szedünk ki az orrából az orrszívó-porszívó csodakészülék segítségével annak érdekében, hogy levegőt is kapjon szegény. Remélem, hogy megfázás és nem több, mert most egy nagyobb betegség nem hiányozna. Az már látszik, hogy a tél nem lesz a kedvenc évszaka, hiszen az a rengeteg ruha, amit viselni kell roppant mód korlátozza a mozgásban. Nem beszélve majd a kesztyű témáról, hiszen hogyan fogja szopizni az újját. Valószínűleg körbevágjuk a kesztyű hüvelykújját, ez lesz a megoldás.

Ma volt az első napom a munkahelyen. Sírósan kezdődött, de mit is várhatunk el egy anyától, aki a még alig 7 hónapos bébijét otthon kell hagynia és legalább 6 órán keresztül nem is láthatja. Csurogtak a könnyeim patakokban amikor puszit kellett adnom kis családomnak és közben mondtam és mondtam, hogy mik azok a dolgok, amikre figyeljenek. A pelus, a kaja, az alvás, a játék és minden minden amit csak eddig Én tudtam és Én csináltam. Ezeket a rutinokat mind-mind el kell magyarázni, át kell adni másnak hogy Lisa ne érezzen sok változást az életében, de persze nyilván érezni fog, ám reméljük minimálisat és nem sérül tőle. Hosszú órákon keresztül magyaráztam az Omának az este a dolgokat, hogy mit hogyan szoktunk csinálni, de nyilván a negyedét sem tudtam átadni neki és annak negyedét sem jegyezte meg. Matthias sok mindenbe belelátott, így egy kicsit könnyebb. De persze az éjjel nem aludtam szinte semmit, aggódtam a holnap miatt. És ez is természetes. Egy cseppet sem voltam álmos reggel, mert az adrenalin dolgozott bennem rendesen.  De szerencsére a nap jól sikerült. Lisát reggel távozásom előtt megetettem, jászodtunk egy kicsit, majd elhagytam a terepet. Délben szépen evett kanállal, amin teljesen meglepődött az egész család. Tátotta a száját a kajáért. Nyilván éhes volt és látta a kis okos, hogy nincs otthon a cici. Ezek a babák egy cseppet sem buták, sőt nagyon okosak. Már tudják az összefüggéseket. Minek enne kanállal, ha otthon van a cici, az mégis csak jobb, mint a hideg kanál a szájban. A következő kajálásra már hazatértem, így az már szopi volt.

De aki ma látott engem az ügyfélnél felpakolva az valószínüleg hülyének nézett. Óriás táska, benne egy laptop és a többi pedig a következők: hűtőtáska a lefejt tejnek, fejőgép, cumisüveg, sterilizáló, “mellpárnácska”. Remélem nem látták a táskám tartalmát, de ez a minimum szett amivel elindulok most otthonról, hogy a tejtermelést fenn tudjam tartani. Ebédidőben pedig mellleszívás, ha marad idő akkor falok is valamit, de első a cici leszívása. Nem tudom meddig fogom ezt bírni. Jelen elképzelésem szerint addig csinálom, míg meg nem nyugszom, hogy a szilárd kaját bármikor elfogadja, hiszen akkor meg vagyunk élve, mindig lehet pótolni valamivel. Arra is rájöttünk, hogy biztosan nem az ízekkel van a baja, hanem tényleg a kanál a probléma, hiszen ugyanazt a kaját egyik nap megeszi a másik nap pedig ki sem nyitja a száját érte.

Szumma szummárum, megvolt az első nap a munkahelyen. Őszintén mondom, hogy azokon a perceken kívül, amikor nekem kellett prezentálni keveset tudtam a témára koncentrálni, inkább az agyam otthon járt, de remélem ez javulni fog a jövőben. És ha valóban 6 óránál többet nem kell távol lennem, akkor azt túl fogjuk élni. Azt is remélem, hogy ha majd erre a nagyon nehéz pillanatra vissza fogok gondolni, akkor ugyanúgy fogok röhögni ezen, mint most a korábbi Lisás ügyeimmel kapcsolatosan. A szeparációs szorongások nálam most kezdődtek …