Lisa Janeck

Pasik karjaiban nagyon jól állnak a babák …

Igazi szerelem ez …

Marci a Nagyfiú!

Madonnapóz eredeti kivitelben

Madonna arcképe

a kis Lisánk. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire röpül az idő. Az idő előrehaladtával egyre értelmesebb és ügyesebb a kis békánk. Csillog már a szemében az értelem, bizonyos szavakat már meg is ért, csak reagálni nem tud még, de idő kérdése minden - és mint tudjuk, hamar el is jön majd. Nyilván, hogy az első kulcsszó, amit megért, az a CICI. Ha kérdezem tőle, hogy “Kérsz-e cicit?”, akkor minden procikája mozogni kezd és hangokat hallat, hogy jelezze: “hát persze”. Ezen kívül a Bim-Bam-ot felismeri - a gyengébbek kedvéért a templom harangja szól így - és Zsömikét nyagyon jól tudja, hogy Zsöminek hívják, ha kiejtjük a nevét azonnal keresni kezdi. A Ta-ta-ta-ta-ta-t minden szólamban és hangskálán kiabálja, a pa-pa-pa-pa-pa-t csak halkabban, de az is jól megy. Mozgásilag egy kicsit elmaradott a korához képest, hiszen súlya több a korához viszonyítva (közel 10 kiló), tehát ezen nem is csodálkozunk. Azért a kúszás szépen megy, állni is megáll ha felállítjuk, ülni is gyönyörűen ül, de saját testét nehezen tudja vonszolni, azaz magától még a felülés nem megy sőt a felállás sem. Mászással is várunk még egy kicsit. Ezen nem aggódunk, félreértés ne essék. Csupán a kiváncsiság az, ami miatt türelmetlenkedünk egy kicsit.
Mint már a súlya is mutatja, nagyon szépen eszik minden szilárd kaját, amit a szájához teszünk. A hús a mindene. Csirke, marha húsokat eszik, de abból sosem elég. Főzelékek is jól csúsznak, a gyümölcsöket pedig egyáltalán nem szereti. Néha tápszert is kap már - amit meglepő módon mostanába el is fogad - hiszen anyatejből már nincs elegendő mennyiség és ha este nem adok tápszert, akkor éjszakánként többször is felébreszt.
A Karácsonyi szabadság jó alkalmom volt arra, hogy Lisát a saját szobájába költöztessük. Én sokkal jobban izgultam miatta, Lisa talán észre sem vette a változást és még jobban alszik mint korábban. Továbbra is nagyon jó gyerek, kedves és szeretnivaló kis csöppség.

igazi Karácsonyunk. Itthon, gyerekkel és a kis családunkkal. Meghittek, nyugodtak és vidámak ezek a napok.
Lisa észre sem vette, hogy Karácsony van. De miért is venné észre? Az ajándékok egyáltalán nem voltak érdekesek, csupán a csomagolás, amit pici apró darabokra lehetett széttépni. Voltunk templomba, ide a szomszédba, hiszen ez is hozzátartozik az Ünnephez. Lisa kommentálta a misét a Tatatata-tatatatata szavakkal a mély és a legmagasabb hangskálán, de ezzel nem tűntünk nagyon fel, hiszen a templom tele volt hasonló korú gyerekekkel, akik kórusban nyomták ugyanezt. Az énekkönyvet egy kicsit megcsócsáltuk, de raktunk a preselybe egy kis pénzt, hátha az elég lesz a könyv renoválására … Anyu féle töltöttkáposzta és bejgli ki sem maradhatott volna a menüből. Dugig ettük magunkat, de még nincs ennek vége …
BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!!!

Mézeskalács sütés volt mára tervezve. Rendszeresen meg szoktuk rendezni ezt mi lányok Karácsony előtt. Sajnos elmaradt a nagy havazás miatt. Pedig elmentük Lisával bevásárolni.  A nagy hó miatt nem tud senki sem közlekedni a városban. Vásárlás alkalmával olyan szinten hullott a hó, hogy mindketten hóemberré változtunk. Lisa az elején nagyon élvezte, tátotta a száját, hogy bekaphassa a hópelyheket, a végén a szél és a sok hó miatt sírásba torkollott az öröm. Szegénynek megfázott a keze, a hideg pirosra csípte az arcát. Most pedig kifáradt ettől és már 2. órája alszik, ezt ritkán szokta megejteni. Nem baj, ha felébred ketten sütünk mézeskalácsot.

Egyrészt arról tudok beszámolni, hogy Lisa amilyen módon utálta a szolid kajákat, most annál jobban szereti. Úgy nyomja be a pépeket, darabos kajákat, mondhatnám bármit, mint kacsa a nokedlit. A hozzátáplálás kezdetén nagyon elutasító volt, most ennek a szöges ellentéte. Ha bárki enni kezd mellette, akkor Ő abból kér, szeretné megkostólni bármi legyen is az. Óriásra tátja a száját és ha nem adnak azonnal abból amit Ő kér, akkor kifejti bővebben - konkrétan üvölt. Egyszóval nagy a fejlődés az étekzés terén is. Egyedül is elnyammog már egy-egy bulátán, karfiolt a kezébe adjuk - persze közben megeteti Zsömikét is- , mégha olymi kevés is jut a szájába. Ja, és a húsok? Hát azok a kedvencek. Legyen az csirke, pulyka vagy marha, mindegyiket imádja. Nem tudom meddig tart ez a hullám - gondolom ez is majd elmúlik hamarosan - de mindenképp jó látni az érdeklődését a kaják iránt.
Ha ezt a _nem_evési parát már leküzdöttük, akkor a H1N1-et sem hagyjattuk ki. Múlt héten beadtuk a derekunkat, megkaptuk a szurikat. Én meghívtam a Drágámat egy szurira - kifizettem helyette és Ő ezért nagyon hálás volt - majd beszart a félelemtől, de azóta hős. (Az oltási igazolványát szeretné, ha bekereteztetném, és kiraknám valahová, hiszen Ő nagy áldozatot hozott most a családjáért - mondja Ő.) Megtértem magam is, igaz nem tudom pontosan miért, de azt hiszem leginkább azért mert sok személyi támadást ért már e miatt, és nem akartam már mentegetőzni. A lényeg, hogy ezen is túl vagyunk és innetől kezdve a lakásunkba csak oltási igazolvánnyal lehet bejönni - na jó ez vicc - de valójában komolyan kellene vennünk, mert egyébként tök fölösleges volt az oltás, ha Lisát nem oltottak is megkörnyékezhetik.

Most jelenleg több paránk nincs attól eltekintve, hogy nagyon várjuk már hogy Lisa másszon. Ezen tényleg nem parázunk, de ha ezt önmagában leírnám, nyilván mindenki azt hinné, hogy tényleg para van mögötte. Tudjuk, hogy minden gyerek más ütemben fejlődik …

Da ich mich mittlerweile schon ein bisschen schuldig fühle da all die 2 oder 3 deutschen Lisa Fans hier nichts mehr zu lesen bekommen werde cih auch mal wieder was schreiben. Mein letzter Beitrag ist ja schon ne Weile her.

Seit sich Lisa umdrehen kann darf man sie eigentlich nicht mehr aus den Augen lassen. Wenn ich morgens aufstehe, sie auf ihren Teppich lege, mir nur eben einen Kaffee mache und wiederkomme schon liegt sie in einer komplett anderen Ecke und hat entweder eine Plastikflasche oder irgendwelches Papir im Mund das man ihr dann gegen ihren Willen wieder entreissen muss. Zumindest das Papir.
Liebste Spielzeuge sind sowieso jegliche Zeitungen, Papas Bierflasche oder Bierdose, Mamas Handy das seit dem schon 2 Mal kaputt war, Fernbedienungen, Löffel oder sonstige verbotene Gegenstände. All die schönen, bunten, rasselnden Spielzeuge sind uninteressant.

Zum umdrehen kam in letzter Zeit auch noch das Krabbeln was noch nicht ganz perfektioniert ist und deshalb wird jeden Abend schön krabbeln geübt, vorzugsweise natürlich nach den oben genannten Gegenständen, die ihr die meiste Motivation geben. Mittlerweile geht das schon ganz gut, allerdings gibt es Probleme mit den Socken bzw der Strumpfhose auf dem glatten Parkett so dass sie sich mehr oder weniger mit den Händen ziehen als mit den Beinen drücken kann.

Dann gibts es natürlich auch die wohl grösste Neuigkeit der letzten Wochen… die Zähne. Seit langem werden sie von Kinga und meiner Mutter herbeigeschworen. Bei jedem kleinsten Weinen oder einer kleinen Unebenheit auf dem Zahnfleisch heisst es “das sind die Zähne”. Nach bestimmt 3 Monaten seit dem ich das das erste Mal gehört habe ist es nun endlich soweit und das lange Warten hat ein Ende gefunden… sie sind da. Die beiden unteren Schneidezähne sind erschienen und schon wird auf alles was in Richtung Mund (und das ist einiges) kommt rumgebissen. Besonders gut hört man es bei Löffeln und Tassen das die Zähne da sind, in den Mund lässt sie sich nicht so gerne schauen.

Papa hat sich heute gegen die Schweinegrippe impfen lassen, nur für Lisa, weil ich doch jetzt mit meinem neuen Job öfters mal verreise und keine Lust habe mir im Flugzeug von irgend einem rücksichstslosen den Mist einzufangen und es dann auf meine Tochter zu übertragen. Wer mich kennt weiss wie es um meine Beziehung zu Spritzen bestellt ist, war aber im Endeffekt halb so wild.

So zum Schluss gibts noch eines der letzten Fotos das ich geschossen habe mit meinem sensationellen, brandneuem, wondervollen, schönen Sony Ericsson Handy

Néhány Mikulással találkoztunk az elmúlt napokban. Microsoft-os Mikulás szép magas volt, szakálla hosszú, fehér ami igazán izgalmas volt, Lisa többször megrángatta azt
Dóri (Mikulás) és Móni (Rénszarvas) is eljött hozzánk, nem beszélve Orsiról és Laciról, akik az erdélyi Mikulás ajándékát is postázták. Köszönjük minden Mikulásnak a sok-sok ajándékot, ezek szerint Lisa nagyon jó gyerek volt … De ez tényleg így van, hibátlan alkotás!!

Lisának ez a legújabb kommunikációs eszköze: CUPPOGÁS

Cuppogás from Kinga Egyed on Vimeo.