Lisa Janeck

adódóan nem volt lehetőségem az utóbbi napokban naplót írni. Matthias Varsóban volt egy hétig, így minden teendő az enyém volt, ami rendesen kitöltötte a napomat hajnaltól éjfélig. Nagyon hiányzott nekünk a napokban, amióta Lisa megvan ilyen még elő sem fordult, hogy hosszú ideig távol marad. Nem volt könnyű, igaz túl nehéz sem mert anyukám itt van most már 3 hete és segít mindenben nekünk. Most Ő a mi örzőangyalunk. Sajnos már nem sokáig …

A tetejében ezen a héten be is kaptunk egy kis vírust vagy “valamit”, így mindhármunknak folyt a taknyunk kersztbe kasul. Lisa jött ki a leghamarabb a betegségből, itt látszik, hogy igazán masszív gyerek. Meg is mértem a héten és 10 kerek kiló. Brutál. De már nem tűnik egyébként kövérnek - legalábbis nekem Értelmi szintje az utóbbi időben ugrásszerűen fejlődött. Inti a Tá-Tájt - ha kell ha nem -és az az érzésem, hogy sok mindent megért. Például mondom neki, hogy nyomd meg a kutyán a gombot és énekelni fog, erre Ő odakúszik és teszi amit mondok. De sorolhatnám, sok ilyen van már. Egyre izgibb.

Anyu nagyon sokat foglalkozik Lisával, nonstop mozgatja, hogy beinduljon a mászása, folyton beszél hozzá - igaz székely nyelven, ami egy kicsit kavaró lehet, de mindegy. Nagyon szereti Lisa a nagyit, az is látszik. Szívesen van vele. Én is nagyon könnyedén hagyom otthon anyuval, mert tudom, hogy jól elvannak kettecskén. Az elején az anyu ráparázott és úgy érezte, hogy sokat hibázik - pedig egyáltalán nem - de most már nagyon ügyes. Mindent profin csinál.  A ráparázás abból fakadt, hogy úgy érezte, hogy túl automatizált az otthonunk és Ő a műszerek kezelését nem tudja megtanulni. Például hogy távirányítóval nyílik a kapu és a garázs, a babakocsi kezelése túl komplikált (pedig egyébként nagyon egyszerű) a kaját pépesíteni kell egy robotgéppel, mobiltelefonon hívom és 6 elektronikai készülékből kell kiválasztania, hogy melyik a CD lejátszó és kezelnie kell, mert Lisa mindene a zene. Ez egyszerre tényleg sok. Főleg olyan embernek, aki egyáltalán nem használ még hasonló dolgokat sem. Egy sétára való indulás még nekem is nehézkes. Egy tíz kilós gyereket felöltöztetni téli ruhába, magad  is felöltöztetni, bezárni mindent a házban, majd levinni a garázsba a gyereket, beletenni a “bonyi” babakocsiba, kinyitni a garázskaput, kitólni, majd kinyitni a kertkaput úgy, hogy a garázskapu zárva maradjon (egy távirűnyító nyitja csak két különböző gomb), majd ezután bezárni. Hosszadalmas műveletek. De ma már megy neki is profin.  2 hét mulva anyu hazamegy és jön a kemény világ, nincs nagymama, csak babysitter. Ez lesz az igazi megpróbáltatás. Most anyu főz, mos, takarít, stb. Ezek is majd ránk várnak. Hát, majd beszámolok erről az életről is, meglátjuk milyen lesz …