Kilencedik hónapos
a kis Lisánk. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire röpül az idő. Az idő előrehaladtával egyre értelmesebb és ügyesebb a kis békánk. Csillog már a szemében az értelem, bizonyos szavakat már meg is ért, csak reagálni nem tud még, de idő kérdése minden - és mint tudjuk, hamar el is jön majd. Nyilván, hogy az első kulcsszó, amit megért, az a CICI. Ha kérdezem tőle, hogy “Kérsz-e cicit?”, akkor minden procikája mozogni kezd és hangokat hallat, hogy jelezze: “hát persze”. Ezen kívül a Bim-Bam-ot felismeri - a gyengébbek kedvéért a templom harangja szól így - és Zsömikét nyagyon jól tudja, hogy Zsöminek hívják, ha kiejtjük a nevét azonnal keresni kezdi. A Ta-ta-ta-ta-ta-t minden szólamban és hangskálán kiabálja, a pa-pa-pa-pa-pa-t csak halkabban, de az is jól megy. Mozgásilag egy kicsit elmaradott a korához képest, hiszen súlya több a korához viszonyítva (közel 10 kiló), tehát ezen nem is csodálkozunk. Azért a kúszás szépen megy, állni is megáll ha felállítjuk, ülni is gyönyörűen ül, de saját testét nehezen tudja vonszolni, azaz magától még a felülés nem megy sőt a felállás sem. Mászással is várunk még egy kicsit. Ezen nem aggódunk, félreértés ne essék. Csupán a kiváncsiság az, ami miatt türelmetlenkedünk egy kicsit.
Mint már a súlya is mutatja, nagyon szépen eszik minden szilárd kaját, amit a szájához teszünk. A hús a mindene. Csirke, marha húsokat eszik, de abból sosem elég. Főzelékek is jól csúsznak, a gyümölcsöket pedig egyáltalán nem szereti. Néha tápszert is kap már - amit meglepő módon mostanába el is fogad - hiszen anyatejből már nincs elegendő mennyiség és ha este nem adok tápszert, akkor éjszakánként többször is felébreszt.
A Karácsonyi szabadság jó alkalmom volt arra, hogy Lisát a saját szobájába költöztessük. Én sokkal jobban izgultam miatta, Lisa talán észre sem vette a változást és még jobban alszik mint korábban. Továbbra is nagyon jó gyerek, kedves és szeretnivaló kis csöppség.